Sokkal több volt ebben az ötletben, és ez nagyon dühítő.
Képzeld el azt, hogy életed legnagyobb fesztiválján vagy. Emberek ezrei veretnek a legnagyobb bulira, ez életed lehetősége, de te inkább elvonulsz 3 középszerű arccal cigizni a dohányzóba, és hétköznapi témákról beszélgettek. Pontosan ezt teszi a rendező a film nézőjével. Mindent bemutat, ami érdektelen, ráadásul teljesen közepes, felejthető karakterekkel és párbeszédeken keresztül. Ha így döntött, legalább lettek volna jók azok a megszólalások, vagy maradandóak, érdekesek a szereplők.
Sok jelenet van benne, ami nagyon hatásos. Hol megdöbbentő, hol izgalmas vagy sokkoló. De az a benyomásom, hogy Alex Garland ezeket tudatosan félresöpörte, és helyette a lassú, vontatott epizódokon időzik. (Nem, ezek nem mély epizódok, hanem lassú, vontatott jelenetek. A mélységet szintén csak félmondatokban érzékelteti.)
Az bosszant nagyon, hogy Garland nem rossz rendező, tehetsége van a hatáskeltéshez, tud ő, amikor akar. Ez ebben a filmben is gyakran megmutatkozik. De itt valószínűleg tudatos koncepció alapján inkább a felesleges dolgokkal törődik az arra érdemesek helyett. Ezért idegesítő és középszerű lett a végeredmény szerintem.
További két mínusz pont a fiatal lány karaktere és a zene miatt. Mondom, mintha tudatosan rombolni akarná a saját filmjét a rendező. Régen volt ilyen idegesítő karakterhez szerencsém.
Jesse Plemons jelenete a legkiemelkedőbb. Emberünk ismét lelketlen rohadékot alakít, kezdem azt gondolni, hogy ez nem csak szerep nála.
59 Polgárháború (2024)
Az Amerikai Egyesült Államok egysége szinte teljesen megtört. Az ország mélyen megosztott, polgárháború tört ki. A demokrácia és az alkotmány mintha már régen álmok... több»
Szereplők: Kirsten Dunst, Jesse Plemons, Nick Offerman, Cailee Spaeny, Wagner Moura
