A kormány százmilliárdokkal támogatja a mezőgazdasági öntözést, ami nem jelent valódi megoldást a durvuló aszály ellen

Az elmúlt évtizedben egyre több hazai és nemzetközi kutatás állítja, hogy az általunk is bemutatott előrejelzések szerint Európa egyik legszárazabb régiójává váló Kárpát-medence változó csapadékeloszlása a jelenlegi vízgazdálkodással párosulva brutálisan kiszárítja Magyarországot. A 2022-ben az éves nemzeti össztermék, azaz a GDP 3 százalékát elégető, bibliai léptékű aszály egyértelműen jelezte az égető vízhiányt.

A sokkból ocsúdó Orbán-kormány a problémát azzal kezelte, hogy 2023-ban jelentősen megnövelte az öntözésfejlesztésre elérhető pályázati keretet, ráadásként ingyenessé téve az öntözővizet. A kúra idén is folytatódik. Az Orbán Viktor miniszterelnök ellenjegyzésével 2024. március 21-én megjelent kormányhatározat szerint továbbra sem kell vízszolgáltatási díjat fizetni a mezőgazdasági öntözésre használt vízért, a vízszolgáltatók bevételkiesését most is a központi költségvetés állja, mondván „az öntözés közérdek, a biztonságos élelmiszerellátás alapja”. A büdzséből a Vízügyi Igazgatóságok javára elkülönített 8 milliárd 122 millió forintos keret hivatott fedezni az állami mezőgazdasági vízszolgáltató közreműködésével felszíni vizekből, folyókból, csatornákból öntöző gazdák és agrártársaságok igényeit.

Március 27-én Nagy István agrárminiszter a Facebookon bejelentette azt is, hogy a „Vidékfejlesztési Program keretében újabb 40 vízgazdálkodási projekt részesült csaknem 19,5 milliárd forint forrásban, így a konstrukcióban összesen mintegy 110 milliárd forint összegű támogatás odaítélése történt meg”. Az agrártárca dátum nélküli sajtóközleménye szerint „A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése” címen kiírt pályázat forrást biztosít „minden, az öntözéshez kapcsolódó tevékenységhez, így többek között új vízkivételi művek kialakításához, új öntözőgépek és csővezetékek telepítéséhez, valamint az elavult öntözőrendszerek elemeinek cseréjéhez”.

A százmilliárdos keret javát elvitték az olyan stratégiai mintaprogramok, mint a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. 10,5 milliárd forintból 2445-ről 5171 hektárosra bővített rendszere.

Korlátolt öntözhetőség

Az Agrárközgazdasági Intézet legfrissebb, a 2022-es adatokat összegző Öntözésjelentése szerint „az öntözött terület 85,2 százaléka az Alföldön található, ahová a kiöntözött vízmennyiség 88 százaléka jutott (...) a gazdálkodók 99 831,7 hektáron 158,4 millió m³ vizet öntöztek ki, így a területnél 17,4 százalékkal, a vízmennyiség esetében 33,8 százalékkal haladta meg az előző évit”.

A jelentésből kiderül az is, hogy az öntözött terület több mint 85 százalékán 2022-ben is felszíni források biztosították a szükséges mennyiséget, a talaj- és rétegvizeket megcsapoló öntőzőkutakból 13,7 százalék származott. A területek 91 százalékán (69 038 hektáron) olyan esőztető berendezésekkel pótolták a hiányzó csapadékot, mint amilyenek az öntözéshez 63,4 százalékban használt lineár nevű mobilszerkezetek.

De megéri-e egyáltalán drága öntözőrendszereket kiépíteni? Mit árulnak el erről az elmúlt évtizedek statisztikái? Biztos, hogy jó irány, ha külföldi sikersztorikra építjük a magyar mezőgazdaság stratégiáit?