Bölcsőde: megváltás vagy szükséges rossz?

szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus - WEBBeteg
megjelent:

Az óvoda és az iskola Magyarországon kötelező, így a beszoktatással és az első időszak nehézségeivel általában sokat foglalkozunk. Ám mi a helyzet a bölcsődével? Jó döntést hozunk-e, ha a gyermekünket bölcsődébe íratjuk? És ha igen, létezik olyan, hogy bölcsődeérettség? Erre elsősorban a gyereknek vagy inkább a szülőnek kell megérnie?

Külföldi vs. itthoni minta

Míg a legtöbb külföldi országban bevett szokás, hogy a gyerekek akár már pár hónapos koruktól intézménybe járnak, addig Magyarországon egy anyának akár 3 éves koráig, azaz az óvoda elkezdéséig lehetősége van a gyermekével otthon maradni, amit sokan ki is használnak. A KSH adatai szerint 2020-ban Magyarországon a 3 évesnél fiatalabb gyermekek16,2%-a járt intézménybe.

Az X generációt gyakran emlegetik „kulcsos gyerekekként”, hiszen ők azok, akik a leghamarabb kerültek intézménybe, azaz bölcsődébe és relatív sokat voltak egyedül, mert a szüleik dolgoztak. A rendszerváltást követően ez aztán sokat változott. Egyrészt csökkent a bölcsődék száma is, másrészt egyre inkább előtérbe került a kötődés és az első 1000 nap fontossága, ami mind a testi, mind a lelki fejlődés szempontjából meghatározó. Éppen ezért a korai intézménybekerülés napjainkban egy picit már-már „démonizálva” van.

Valóban ördögtől való a bölcsőde?

Sok családban a bölcsőde nem választás kérdése, mert az anyának muszáj visszatérnie dolgozni, így ez az egyetlen és optimális megoldás. Akár rá van erre egy szülő kényszerítve, akár szabad akaratából történik, a fentiek fényében egyáltalán nem meglepő, milyen nagy dilemmát és lelkiismeretfurdalást okozhat, hogy menjen-e egy gyerek bölcsődébe vagy sem, esetleg keressen valamilyen alternatív megoldást pl. bébiszitter. Az egyik oldalon ott van a pénzkeresés, a munka iránti vágy és az önmegvalósítás, míg a másik oldalon a bűntudat, hogy „lemarad” fontos dolgokról, nem elég jó szülő, és egy életre tönkreteszi az éppen csak bimbózó szülő-gyerek kapcsolatot.

Mint a legtöbb gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésben valószínűleg ebben sincs egy általános igazság, így mindkét oldalon lehetnek érvek és ellenérvek. A bölcsőde ellen szól, hogy a gyerekkel valóban kevesebb időt fogunk tölteni, sokat lesz beteg, amit jó eséllyel az egész család elkap. Elképzelhető, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor nem leszünk jelen és sokszor a feszültséget is délután otthon vezetik le a gyerekek. Ugyanakkor nagy előnye, hogy a bölcsődés gyerekek sok mindenben önállóbbak, megtanulnak osztozkodni és együtt játszani.

A bölcsőde utáni idő sokkal inkább lehet minőségi idő, mert nem voltunk együtt egész nap és esetleg nem vele kellett elvégeznünk minden házimunkát. Arról nem beszélve, hogy sok anyának mentálisan is szüksége lehet rá, hogy kimozduljon és felnőtt emberekkel, felnőtt témákról beszélgessen. Bár fantasztikus a lehetőség, hogy akár 3 évet is otthon lehet maradni, de a gyakorlatban ez nem feltétlen jelenti, hogy egész nap önfeledten és boldogan játszunk, hanem sokszor ingerültté és magányossá tesz, az anyagi kiszolgáltatottságról és önálló jövedelemkiesésről nem is beszélve. Ettől függetlenül fontos, hogy ha van választási lehetőségünk, akkor úgy csináljuk, ahogy nekünk a legjobb és legkomfortosabb.

Meg lehet-e érni a bölcsődére?
Minden gyerek és szülő más. Más a temperamentumunk, az érzelmi fejlettségünk, a reakcióink. Nem traumatizáljuk a gyereket sem akkor, ha pár hónaposan bölcsődébe küldjük, sem akkor, ha 3 éves koráig otthon tartjuk. De fontos, hogy ne a szakkönyvek és cikkek alapján hozzunk döntést, hanem a saját élethelyzetünket, a saját és a gyerekünk személyiségét, igényeit szem előtt tartva. Így nagy valószínűséggel mindenki elégedettebb lesz. Jó példa erre, hogy nem szerencsés, ha egyszerre sok változás történik egy gyerek életében, ezért költözés vagy válás esetén nem ideális a bölcsőde elkezdése. Ám ha mi közben idegesek és állandóan ingerültek vagyunk, mert képtelenek vagyunk a gyerek felügyeletét megoldani, akkor lehet mégis jobb ezt az opciót mérlegelni.

Önmagunk felkészítése

Felkészíteni magunkat és a gyerekünket a bölcsődére sokkal nehezebb, mint az óvoda vagy az iskola esetén. Nem csak a gyereknek, de felnőttként nekünk is ez az első tapasztalatunk, amikor le kell válni a gyerekről, és ez minden alkalommal nehéz. Az első, hogy mi magunk elfogadjuk ezt a döntést. Örök igazság, hogy ha a szülő jól van, és nem feszeng, akkor a gyerek is sokkal nyugodtabb lesz.

Természetesen nem lehet egy gombnyomással kikapcsolni a szorongásunkat, de először gondoljuk végig, hogy nekünk mi segítene, mi mitől éreznénk magunkat jobban. Fontos, hogy olyan helyre vigyük a gyereket, ami valóban szimpatikus és megfelel az elvárásainknak (mit esznek, mekkora az udvar, hogy alszanak). Bár az állami bölcsőde esetén nem mindig van az embernek választása, érdemes megnézni többet és feltérképezni a lehetőségeket, megismerni az ott dolgozó szakembereket, feltenni a kérdéseinket.

A gyerek felkészítése

Egy 0-3 év közötti gyerek még sokkal éretlenebb verbálisan és idegrendszeri szinten is, így sokkal nehezebb vele klasszikus értelemben megbeszélni, hogy bölcsődébe fog járni.

Óriási különbség van aközött is, hogy egy pár hónapos babáról, illetve 1 vagy 2 éves gyerekről van-e szó, hiszen ebben az életkorban hetek, hónapok alatt is hatalmas változások, fejlődési ugrások történnek. Míg egy 2 éves gyereknél már sokat segíthetnek a mesék, addig egy 1 év körüli gyerek figyelmét még nem igazán lehet ilyen történetekkel lekötni. Ez azonban „előny” is lehet, mert nincs még olyan tudata és akarata, így könnyebben alkalmazkodik a megváltozott élethelyzetekhez még akkor is, ha mindez a szeparációs szorongás kellős közepén történik, avagy abban az időszakban, amikor igencsak nehéz elengednie a szülőt. Ennek ellenére jó már egy kisebb gyereknek is mesélni róla, elvinni és megmutatni a helyet, előkészíteni közösen a bölcsis táskát, az új cipőt és váltóruhát. Ha megengedik, hogy játékot vigyen be, akkor jó ötlet, ha valami olyan alvókát visz, ami emlékezteti az otthonra, de akár pár csepp illóolaj is csodákat tehet, amit a csuklójára cseppentünk és a biztonságos otthont idézi, ha megszagolja (nem mellesleg a reggeli rutinba is könnyedén beépíthető).

Az érzelmek kommunikálása

A gyerek valószínűleg fog sírni elváláskor. Nem biztos, hogy az első nap, de valamikor biztosan. Ainsworth idegen helyzet kísérletéből tudjuk, hogy a biztonságosan kötődő gyerek sír, amikor az anyja kimegy a szobából, ám amikor visszatér örömmel fogadja és keresi vele a kacsolatot. Bár nyilvánvalóan nem jó érzés sírni látni a gyermekünket, és ez bizonyára számunkra is még nehezebbé teszi a helyzetet, de a sírás valójában egy teljesen normális reakció ebben a helyzetben a gyerek részéről. Mondhatnánk azt is, hogy ha egy gyerek sosem sír a beszoktatás alatt, az „baj”.

Arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy mi szülők se ejtsünk krokodilkönnyeket az elváláskor. Természetesen elmondhatjuk, hogy az adott helyzet nekünk is nehéz, de ne csináljunk nagyobb drámát, mint a gyerek, és ne is szökjünk csak úgy ki a gyerek háta mögött, amikor nem lát. A búcsúzás lehetőség szerint legyen inkább tömör: egy kedves szó, egy puszi és egy nagy ölelés.

Egy újfajta rutin

A bölcsiben egy új világ kezdődik a kisgyereknek, ahol új szabályok vannak. Éppen ezért érdemes az otthoni életünket is egy kicsit ehhez hangolni. A kisgyerekek szeretik a rendszert és a kiszámítható, ismétlődő dolgokat. A gyerekek 1-1,5 éves kor között kezdenek átállni két délutáni alvásról egyre, így, ha tudjuk, hogy bölcsibe fog menni, érdemes már otthon elkezdeni az átállást.

A reggel sok családban elég kaotikusan indul főleg, ha a családban több gyerek is van. Ha van rá módunk, akkor biztosítsunk neki egy pár perces összebújást reggel. Ez lehet szoptatás, összebújás, amíg megissza a reggeli italt vagy egy rövid mese. Így neki és nekünk is jobban fog indulni a nap!

Az is szerencsés, ha nem a bölcsőde az első hely, ahol a gyermek közösségben van és szabályokhoz alkalmazkodik különösen azoknál, ahol nincs testvér. Ha tudjuk, akkor vigyük már a bölcsőde előtt is ringató foglalkozásra, úszásra, játszótérre, ahol elkezdi ízlelgetni a csoportban való létezés szabályait, és nem csak az szülő-baba felállásban létezik.

A délután meglepő módon sok családban nem olyan idillikus, mint ahogyan a szülő elsőre gondolná. Van bennünk az a kép, amikor megérkezünk a gyerekért, aki mosolyogva szalad felénk, majd a nap hátralévő részében kedvesen csacsog vagy csendben játszik. Hát, a valóság nem ilyen. A gyerekek sokszor hisztisek és sokkal elevenebbek délután, mint a bölcsis időszak előtt. Ez valahol érhető, hiszen az egész napos figyelem és viselkedés után ilyenkor tudják kiengedni a feszültséget. Figyeljük a gyerekünket és az igényeit, hogy mire van szüksége bölcsőde után. Van, aki inkább hazamenne és otthon, a saját játékaival jászana, míg más egy parkba vagy játszótérre menne rohangálni. Egy ennyi idős gyerek ezt még nem feltétlen tudja felénk kommunikálni, így szülőként a mi feladatunk felismerni, hogy a mi gyerekünknek mire van szüksége.

Kapcsolódó

Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológusForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.