A 20. század mindamellett, hogy minden korábbi időszaknál több ellentmondás övezte, kétség kívül az innovációk kora volt. Gurulós bőröndtől a mobiltelefonig, és televíziótól a GPS-ig széles körben születtek olyan újdonságok az elmúlt 150 év során, amik végérvényesen megváltoztatták és a mai napig is befolyásolják világunkat.
Sok vita folyt már arról, hogy melyik a modern kor legjelentősebb vívmánya. Arról nincs konszenzus, hogy a sorozatgyártás dobogós helyezést érdemel-e, ám, hogy a legfontosabbak közt van, abban a legtöbben egyetértenek.
A szabványosításon és gyártósori automatizáláson alapuló technológia szükségessé tette a csomagolási eljárások fejlesztését is, ahonnan egyenes út vezetett a szintetikus műanyagok megszületéséhez. A találmány gyorsan elterjedt az olcsósága és könnyű megmunkálhatósága miatt, ahhoz azonban idő kellett mire ráébredtünk, hogy nehezen kezelhető problémákat okoz a keletkező hulladék-kezelésben.
Sajnos attól még igen messze vagyunk, hogy a használt műanyagot nagyobb részben újra tudjuk hasznosítani. A szintetikus ruhák mosásával, a kozmetikumok használatával és a kémiai-fizikai úton aprózódó műanyag-szeméttel egészen kicsi, úgynevezett mikroműanyagok jutnak a természetes vizeinkbe, és ezáltal az ivóvízbe is.
Bár már léteznek kísérleti eljárások az idővel egyre inkább terebélyesedő probléma megoldására, ezek egyike sincs még abban a stádiumban, hogy nyugodtan hátradőlhessünk. Legutóbb egy kínai egyetem kísérletezett egy eljárással, melynek során a kalciumban gazdag vízből hevítéssel könnyen kiszűrhetők az apró részecskék.
Most egy indiai kutatócsoport jelentkezett be a probléma innovatív megoldására egy saját ötlettel. Szerintük az általuk kidolgozott eljárás mindamellett, hogy hatékony, környezetbarát is. Egy szűrőhöz hasonló eszközt fejlesztettek ki, ami - kis túlzással - tetszőleges alkalommal felhasználható.
Ez tulajdonképpen egy háromrétegű polimerháló, ami hidrogél segítségével megköti a vízben úszkáló 5 milliméternél kisebb műanyag-részecskéket. Ezt követően az összegyűlt anyagot UV-fénnyel ártalmatlanítják, hiszen azok ennek hatására bomlásnak indulnak.
A módszer nem teljesen újdonság, hasonló szűrőrendszer megalkotásával már korábban is próbálkoztak, ám mivel azok könnyen eltömődtek a vízből kiszűrt anyagtól, nem jelentettek megoldást hosszútávon.
Mivel a hidrogélben nincs konkrét, hagyományos értelemben vett szűrő, így képes kikerülni a fenti problémát. Most, hogy a projekten dolgozó szakértők meggyőződtek a módszer hatékonyságáról, a következő megoldandó feladat az lesz, hogy felskálázzák az eszközt a nagyobb léptékben való használathoz.