KIPRÓBÁLTUK: Manor Lords - A kevésbé sötét középkor

Ahhoz képest, mennyire sötét volt a valódi középkor, a videójáték-fejlesztők nagyon ügyesen tudnak színes kalandokat kihozni az emberiség történelmének ezen szeletéből, amikor csak a témához nyúlnak. Legalábbis ez volt a tendencia korábban, rengeteg olyan stratégiai kaland született régen, amely hamisítatlan történelmi alapokra építkezve nyújtott szórakoztató élményt, elég csak a legendás Age of Empires-sorozatra vagy a Stronghold-játékokra gondolni, de az olyan rejtett gyöngyszemek szintén említést érdemelnek, mint a Rise of Nations, ami egy korszakokon átívelő rege volt.

Főispánok közt

Pofonegyszerű a Manor Lords koncepciója: középkori urak vagyunk, akik egy régiókra bontott vidéken menedzselik saját kis földszeletüket, aztán ha jól megy a szekér, bővíthetik is uradalmukat. Háborút viszont nem lehet stabil háttérország nélkül nyerni, ezért a játékidő túlnyomó részét azzal fogjuk tölteni, hogy megpróbálunk felépíteni egy nyüzsgő várost, ami gondoskodik arról, hogy hosszú ideig játékban maradhassunk.

Ezen a fronton a játék nagyjából olyan városépítős élményt kínál, mint a már említett Stronghold-sorozat, csak jóval részletesebb kiadásban. Házakat építünk a falvat benépesítő családoknak, akik közösen dolgoznak a munkahelyeken, vagyis nem egy-egy „paraszt” műveli a földet vagy vágja a fát, hanem a kirendelt família tagjai. A farmházak mellé külön szabadon alakíthatunk ki termőföldeket, és mi döntjük el, mit termesztünk rajta, hogyan alkalmazzuk a vetésforgót, vagy milyen hamar takarítjuk be a termést. Részletes, de közben jól átlátható rendszerekre épül a Manor Lords játékmenete, legyen szó gyakorlatilag bármelyik mechanikáról.

A favágók termelik a fát, amiből aztán lehet tüzelőanyag a házak és egyéb épületek ellátásához, esetleg deszka az építkezéshez, a búzából liszt készül a malomban, majd kenyeret sütnek belőle, így nemcsak meleg, hanem étel egyaránt kerül az otthonokba. A különböző javak a piacon felállított standokon keresztül jutnak el a lakókhoz, és nyilván minél többen vagyunk, annál több erőforrásra lesz szükség. Remekül együttműködnek egymással a különböző épületek, aminek köszönhetően logikus a városmenedzselés, és nem is teljesen olyan, amilyet láthattunk korábban más játékokban. Jópofa extra például az, hogy a lakóházakat úgy is hasznosíthatjuk, hogy például zöldségeskertet építünk az udvarába, esetleg tyúkokat bízunk a lakókra.

Az épületek bővíthetőek és fejleszthetőek, ahogy városkánk is, ha pedig felhúzzuk a földesúr saját kúriáját, adókat vethetünk ki a népre, illetve különböző rendeleteket hozhatunk meg, amik egyszerre nyújtanak pozitív és negatív változást. Ahogy fejlődik településünk, úgy oldhatunk fel további bónuszokat egy képességfához hasonló menüben, tehát a fejlesztők alaposan ellátták eszközökkel az önjelölt földesurakat. Pontosan ezért örömteli, hogy ahogy már említettük, szinte semmi sincs feleslegesen túlbonyolítva, gyakorlatilag az első néhány óra alatt bele lehet rázódni a játékmenetbe annyira, hogy még télen se vándoroljanak el az emberek melegebb éghajlatra.

Közben egészen realisztikus a játékmenet, hiszen a fentiek mellett a természeti viszonyok ugyancsak hatással vannak a falusiak életére: nem mindegy, hol próbálunk meg gazdálkodni, és értelemszerűen télen nem lehet az erdőben bogyót szedni, viszont dupla mennyiségű tüzelőanyagra van szükség az otthonok melegen tartásához. Az időjárás főként a gazdálkodás során játszik fontos szerepet, ahogy maga a lelassítható és felgyorsítható idő is, mert például az almafák nem nőnek meg egyik napról a másikra.

Talpra magyar!

A Manor Lords akkor vált át egy lazább Total War-féle csatározásba, amikor banditák vagy más uraságok ellen menetelnek csatába katonáink. Akár lakosaink kezébe adunk fegyvert, hogy milíciaként masírozzanak a harcmezőn, akár zsoldoscsapatokat bérlünk fel, egységeink közösen mozognak, és ha összecsapásra kerül sor, igazi dulakodás alakul ki. Érezhető, hogy van még mit csiszolni az animációkon, viszont már most elég hihetőek ezek a tömegverekedések, ráadásul az erőviszonyokat is könnyű nyomon követni a megfelelő taktikázáshoz. A realisztikus játékmenet pedig itt sem marad el, katonáink eltérő hatékonysággal ténykednek attól függően például, hogy milyenek a környezeti viszonyok a harcmezőn.

Sok funkció még nem került be a korai hozzáférésű változatba, illetve az a lehetőség is kissé fapados, ami megengedi, hogy földesurunk személyesen járja körbe uradalmát (ilyenkor TPS-nézetű sétaszimulátort lesz a játékból), azért már most látszik, hogy komoly munka van a Manor Lords mögött. Autentikus a középkori tálalás, beleértve az épületek dizájnját, a zenét, na és persze a már említett realisztikus játékmenetet. A grafika külön figyelemre méltó, hiszen a megfelelő távolságból nézve remekül festenek mind a tájak, mind pedig településünk, aminek utcáin szinte megállás nélkül tesznek-vesznek a lakosok.

Ha sikerül csiszolni a játékmeneten és a körítésen, esetleg még egy épkézláb történettel megtoldott sztorit is kapunk a korai hozzáférés ideje alatt, akkor a Manor Lords méltó szellemi örököse lehet a cikkünk elején említett nagyágyúknak, és egy jól kitaposott ösvényen járhat úgy, hogy közben ki is szélesíti azt.

A Slavic Magic és a Hooded Horse játékának fejlődését ajánlott közelről figyelni, főleg akkor, ha régóta vágytok egy középkori RTS-re, és úgy szeretnétek elmerülni egy realisztikus játékmenetben, hogy az közben nem érződik második munkahelynek.