Egy ideje pletykák sokasága szól arról, hogy az immáron Stellantis berkeibe tartozó Opel ismét életre hívja a Fronterát, ezzel feltámasztva egy újabb legendás típusnevet. Ám az egész történet csak a típusmegnevezés újbóli alkalmazásáról szól, „természetesen” kemény terepjárót már nem is vártunk a villámosoktól: a Frontera a korosodó kis crossover, a Crossland helyébe lép majd.

Az Opel és a Vauxhall még 1991-ben mutatta be a Frontera első generációját, amely vérbeli, létraalvázas célgépként vált ismertté és volt a kínálat része egészen 1998-ig. A márka, ahogy a legendás 1,7-es dízelt, a Forntera alapjait is az Isuzutól vásárolta. A második generáció további 6 évet tett rá, így összesen 2004-ig tartott a modell élete.

Tetszetős lett az egyedi hátsó traktus

Most, elfeledve a létraalvázat és a valódi terepes képességeket, városi crossoverként, egészen pontosan a Citroen C3 Aircross testvéreként keltik Rüsselsheimben újra életre a megnevezést. Az újdonság így már nem a terepjárásra, hanem a mindennapok praktikus kiszolgálására fókuszál. Az alkotók igyekeztek az őstől átmenteni a terepjárós, klasszikus dobozformákat, ám mindehhez modern, a márka arculatába teljes mértékben passzoló elemeket használtak körítésként.

A Mokkától és a többi modelltől sokat merít a Frontera, amelynek frontját a Vizor nevet viselő kialakítás uralja. A LED lámpák és az őket körülölelő fekete betét tehát adott, ahogy a kéttónusú fényezés is elhagyhatatlannak tűnik a bemutatott képek alapján. Az egyedibb részlet egyértelműen az autó hátsó traktusa, ahol a vaskos C-oszlop, valamint a megosztott lámpatestek is magukra irányítják a figyelmet.

Minimalista, modern utastér várja a vevőket

A Frontera természetesen az utastér tekintetében is örökölte az Opel modellek minimalista belterét, amelyben szerencsére maradt azért fizikai gomb is – vélhetően a felhasználók szava ért valamit a gyártónál. Emellett az elengedhetetlen teliképernyős műszerfal is adott, ahol a 10 hüvelyk képátlójú vetített óracsoporthoz ugyancsak 10 colos érintőpaneles központi rendszer társul. Az USB portokon felül immáron hűtött vezetéknélküli töltőpad is rendelkezésre áll.

A 4,3 méter hosszú újdonság a Smart Car platformra épül, amely a Stellantis CMP / eCMP architektúrájának továbbfejlesztett változata. Az ötszemélyes utastérhez 460 liter kapacitású csomagtér jár, amely az ülések variálásával 1,6 köbméteresre bővíthető. A praktikumot fokozzák a tetősínek.

A létraalvázas 4x4 már a múlté

A vadonatúj alap nem csupán a 48 V-os könnyűhibrideknek ágyazott meg, hanem a teljesen elektromos hajtásláncok befogadása is megoldott. Egyelőre azonban az Opel még nem mutatta be a motorpalettát, így erről hivatalos információnk még nincs. Mindenesetre a Stellantis meglévő hajtásláncainak kínálatát várjuk, például az 1,2-es háromhengeres könnyűhibrid turbómotort vagy a teljesen elektromos, elsőkerekes hajtást. Az autó vélhetően nyáron lesz látható a szalonokban.