Kriptovadnyugat

Az immáron sokadik kriptobedőlés után érdemes pár szót ejteni arról, hogy mennyire téves volt az eredeti Bitcoin koncepció, amely fix mennyiségű „pénzzel” kívánta kezelni azt a problémát, hogy a jegybankok a 2008-9-es válság után elkezdték a bődületes mértékű pénznyomtatást (quantitative easing), és a megtakarítók attól tarthattak, hogy elinflálják a pénzüket.

A Bitcoin mögötti elmélet az volt, hogy a coin-ok száma szép lassan elér egy bizonyos szintet, utána nem nő, és ez azért lesz jó, mert a fix pénzmennyiség garantálja, hogy ne lehessen elinflálni a pénzünket, a jegybankok és más központi hatalmak hiánya pedig garantálja, hogy a pénzünk soha ne veszhessen el, a gonosz államhatalom sose vehesse el tőlünk.

Sajnos azonban a koncepció kidolgozói nem voltak otthon a gazdaságtörténetben, ugyanis nagyon hasonló rendszert már kipróbáltunk, ez volt az aranystandard jegybank nélkül, amelynek legjobb példája az Egyesült Államok a XIX.században.

Már akkor kiderült, hogy a gazdaság igényeivel lépést nem tartó pénz(=arany)mennyiség, amelyből hol sok (ha éppen találtak egy új aranybányát), hol kevés (ha nem, és közben nőtt a gazdaság) volt, óriási hullámzást okoz a gazdaságban, és a kelleténél sokkal nagyobb, mélyebb recessziókat, munkanélküliséget generál (ezzel kapcsolatban tanulságos Barry Eichengreen könyve, a Golden Fetters, pl itt:  https://www.amazon.com/Golden-Fetters-Depression-1919-1939-Development/dp/0195101138 ).

Elég ha megnézzük a XIX.századi, és 1945 utáni amerikai recessziók hosszát és mélységét (https://www.nber.org/research/data/us-business-cycle-expansions-and-contractions ), hogy lássuk miről van szó: a XIX.században az átlagos recesszió 23 hónapig, a fellendülés 27 hónapig, míg 1945 után a fellendülés 65, a recesszió 10 hónapig tartott jellemzően, és a XIX. században a recessziók mélysége is sokkal nagyobb volt, sokkal többen mentek csődbe, vesztették el állásukat, stb. Ráadásul mivel se betétbiztosítás nem volt, se jegybank, aki végső hitelezőként tudott volna fellépni, ezért minden recesszió idején ezerszám mentek tönkre a különböző bankok, milliók megtakarítását semmisítve meg.

A fix mennyiségű pénzrendszer esetén csak mély recesszióval, deflációval, hatalmas munkanélküliséggel tud kiigazodni a rendszer, sőt rossz esetben még úgy sem (lásd Irving Fisher tanulmányát az adósság-defláció halálspirálról: https://www.jstor.org/stable/1907327 vagy későbbi megközelítéseket, pl. Minsky és Bernanke: https://www.bis.org/publ/work176.pdf)

Mind elméletek alapján, mind immáron legalább 200 éves tapasztalatok és adatok alapján tudjuk, hogy a gazdaság, és a többség jóléte szempontjából a (kvázi)fix mennyiségű pénzrendszerek (és a jegybankok hiánya) rendkívül károsak, ugyanis jelentősen nagyobb gazdasági kilengéseket, hosszabb recessziókat, nagyobb áldozatot generálnak, és sokkal nagyobb kockázatot jelentenek minden állampolgárnak. A kripto felé fordulva ez alapján kijelenthetjük, hogy a Bitocin nem alkalmas arra, hogy pénz legyen, ráadásul a cointőzsdék már eleve arconköpései a rendszernek: ahelyett, hogy teljes biztonságban lenne a coinunk, bármikor elveszíthetjük azt, az egyszeri megtakarító visszakerült oda, hogy másoktól függ, pont, amit a Bitcoin koncepciója eredetileg ki akart zárni.

A kriptopiacokon valójában a XIX.századi USA pénzügyi rendszere valósult meg: majdnem teljes szabályozatlanság, jegybank, mint végső menedék hiánya, inflexibilis pénzrendszer betétbiztosítás nélkül. A következmények pedig nem meglepő módon ugyanazok: hatalmas fellendülések, és gigantikus összeomlások, megtakarítók veszítik el egyik percről másikra megtakarításaikat, csalók, svindlerek, ügyeskedők, jó- és rosszindulatú álmodozók szédítik az embereket. A XIX. század Amerikájában is állandóan attól kellett rettegni, hogy mikor megy tönkre a bankod, épp úgy, mint most, hogy mikor megy tönkre a kriptotőzsde, ahol tartod a vagyonodat. A kriptoeszközök nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hanem újrateremtették a pénzügyi vadnyugatot. Persze lehet, hogy az okos szerződések, és egyéb fejlesztések révén ki fog derülni, hogy ez a kaland mégsem volt hiábavaló az emberiség számára, de ahogy látom a kriptovilág nagy része simán helyettesíthető lenne jól működő és teljesen biztonságos jegybanki digitális pénzekkel. Természetesen a jegybankok félnek felforgatni a pénzügyi rendszert, de nincs más választásuk: vagy élére állnak a változásnak, vagy nézik tovább a kriptopiaci boom-bust ciklusokat, amelyek azonban egyre nagyobb hatással lehetnek a reálgazdaságra, és a jegybankok működésére, komoly veszélyeket generálva, és zavarokat okozva.  

A jegybanki digitális pénzekről már írtam korábban röviden:

http://www.zsiday.hu/blog/digit%C3%A1lis-jegybankp%C3%A9nzr%C5%91l