Kornai

Pár napja hunyt el a legnagyobb magyar közgazdász, Kornai János. 1995-ben, közgazdászhallgatóként olvastam „A hiány”-t és az „Indulatos röpirat”-ot, és ezek többet adtak a közgazdaságtan megértéséhez mint egy teljes év az összes tárgyával együtt. Kornai rendszerben gondolkodott, azaz a legjobb értelemben volt közgazdász: átlátta nem csak egy adott gazdasági szisztéma jellegzetességeit, hanem annak társadalmi kapcsolódási pontjait is. 2011-ben, a „NER” nyolchónapos működése után olyan tisztasággal értette meg és írta le az új rendszert (83 évesen!), ami sokaknak azóta sem sikerült. Amiért kiemelkedő fontosságú számomra az éppen ez: ő felülről, igazán magasról tekintett le, és átlátta az egész erdőt, nem csak az egyes fákat. Méghozzá magasabbról, szélesebb perspektívából, mint ahová a legtöbb (akár kiemelkedőnek tartott) közgazdász is valaha eljutott. 

Global macro-jellegű befektetőként pont erre a széles látásmódra van szükségünk: amely összekapcsolja az apró részeket, a kis változásokat, és koherens világképet kell felépítenünk (kudarcaink után sajnos újra és újra), hogy éppen mi zajlik a világgazdaságban, a sokezer apró fogaskerék hogyan hat egymásra, és ez milyen irányba tereli a piacok, a gazdaság (és vele együtt a társadalom) szekerét. Aki jó közgazdász akar lenni, aki érteni akarja mi zajlik a gazdaságban és a világban, annak Kornai alapvető kiindulási pont.

Ahogy Mihályi Péter írta búcsúztatójában:

„A közgazdászok fiatal nemzedéke jól teszi, ha előkeresi Kornai könyveit, az idősebb nemzedék pedig, ha újraolvassa őket.”

https://qubit.hu/2021/11/03/keves-nobel-dijas-kozgazdasz-buszkelkedhet-olyan-eredmenyekkel-mint-kornai-janos-aki-soha-nem-kapta-meg-a-dijat