Rövidtáv, középtáv…GUSZTÁV!

Egykori gimnáziumi testnevelő tanárunk kedvenc szóvicce volt az írásom címe, amelyet az egyik Gusztáv nevű osztálytársunk nevének és a különböző távolsági futás kategóriákból kreált a Tanár Úr. Most nem Gusztávról, hanem a neve helyén helyesen álló hosszú távról és az öngondoskodás kapcsolatáról, de röviden kívánok írni.

Egyébként véletlen, de különös az egybeesés, hogy gyerekkorom híres rajzfilmfigurájáról Gusztávról találtam egy kisfilmet, amely a mostanság különösen hangsúlyos öngondoskodásról, önellátásról szól.

Nos, a témám az önkéntes nyugdíjpénztári öngondoskodással kapcsolatos. 2019 nyár végén, látva az akkorra már 10 éve szárnyaló tőkepiacot és annak csúcsait, úgy döntöttem, hogy itt az idő és kiveszem az önkéntes nyugdíjpénztárból azt a teljes összeget (hozamok + meghatározott határidő előtt befizetett tőke), amely után még nem kell adót fizetni. (A kivételkori árfolyam kb. 7%-al volt a kicsivel későbbi csúcsa alatt és kb. 10%-al volt akkor a jelenlegi árfolyam felett.) Tettem ezt legalább két fő cél megvalósítása miatt.

Az egyik, hogy a magasan álló részvényárakról azt gondoltam már nem biztos, hogy sokáig fennmaradnak, így most még jó időben „kimenekítek” egy nagyobb összeget, amit átmenetileg parkoltatok (például 4,95%-os MÁP+-ban, vagy más részét kedvező – 3-3,5% éves kamatú – akciós banki betétben, vagy csak úgy) majd visszateszek a pénztárba akkor, amikor olcsóbban lehet visszaszállni.

A másik megfontolás pedig az volt, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés után elérhető éves 20% (max. 150 ezer Ft, amely 750 ezer Ft befizetésével érhető el) adókedvezményt is kihasználjam majd. Lassan itt az idő az ez évi befizetésre!

Azaz a kivett pénzzel extra hozamot érjek el a pénztárba történő visszafizetés adókedvezményének formájába, aminek a jóváírását egyébként szintén nyugdíjpénztári számlára is lehet kérni az adóhivataltól. Továbbá a koncepcióm lényege annak önfinanszírozó képessége volt, azaz a pénztárból kivett pénz (ami egyébként több évnyi későbbi adókedvezmény lehetőségét biztosítja) kerül vissza ugyanabba a pénztárba, csak közben értékesebbé válik.

Tehát, ha valakinek van 10 évnél régebben indított önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítása, akkor érdemes lehet megfontolni hasonló tranzakció lebonyolítását. 10 év várakozási idő után ugyanis minimálisan a hozam 3 évente adómentesen felvehető az önkéntes nyugdíjpénztárból.

Ha legalább 20 éve önkéntes nyugdíjpénztári tag valaki, akkor a 2007.12.31-ig befizetett teljes tőkét is adómentesen veheti fel. 10 és a 20 év között évente 10%-al csökken a várakozási idő előtt befizetett tőke adóköteles része.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi motivált a fent leírt megoldás megvalósításában?

Egyrészt az, hogy a magánnyugdíjpénztárakkal történtek után nem szívesen tennék túl sok, túl friss pénzt az önkéntes nyugdíjpénztárba sem, mert ki tudja mi történik még azzal a pénzzel addig, amíg felhasználhatnám azt a nyugdíjba vonulásomat követően. Ugyanakkor szerettem volna maximalizálni a már bent lévő pénz hozamát valamint szerettem volna kihasználni az adójóváírás lehetőségét is. Tudom, hogy ez utóbbira van még más hasonló alternatív lehetőség is, azonban jelen helyzetben ez a konstrukció tűnt több szempontból is optimálisnak. Amelyek közül például egy az, hogy nem igényel új forrást csak egy kifizetést igénylő adatlapot kellett kitölteni.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólás